Csak az "új" visz előre?

Azért kapunk az élettől problémákat, hogy megoldjuk, mert az élet tudja, hogy eljutottunk oda, amikor igenis képesek vagyunk arra, hogy kilábaljunk egy problémának hitt helyzetből. Elég csupán a kezdőlépést megtenni, egy idő után azon vesszük észre magunkat, hogy valami megváltozott.

Hosszú ideig képesek vagyunk úgy élni, hogy minden, ami ér minket, ami hat ránk, olyan mértékben képes befolyásolni az életüket, hogy már szinte visszafordíthatatlan méreteket ölt. Mindenkit értek már csalódások. Mindenki tudja milyen érzés, ha kirekesztik, ha megalázzák, ha kihasználják. De fel kell tudni állni. Az élet olyan, mint egy hullámvasút: egyszer fent, egyszer lent. De ez nem baj, hiszen a nehéz, olykor szinte kegyetlennek tűnő időszakokból is tanulhatunk. Ez egy természetes folyamat. Az élet velejárója. Én hiszek abban, hogy azért kapunk az élettől problémákat, hogy megoldjuk, mert az élet tudja, hogy eljutottunk oda, amikor igenis képesek vagyunk arra, hogy kilábaljunk egy problémának hitt helyzetből. Elég csupán a kezdőlépést megtenni, egy idő után azon vesszük észre magunkat, hogy valami megváltozott. Elkezdünk új dolgokra összpontosítani és beindul a folyamat. Szerintem az életben az "új" visz előre. Például az emberek, akikkel az utunk során találkozunk, mind részei annak a nagy tervnek, amely végül elhozza számunkra a személyes boldogságot. Azonban vannak olyan időszakok, amikor szelektálnunk kell annak érdekében, hogy előre léphessünk, hogy tovább haladhassunk az utunkon. Előfordul, hogy minden sértődés nélkül elválnak útjaink, de van, hogy erőt kell vennünk magunkon, hogy felismerjük kinek nincs helye az életünkben többé. A világ folyamatosan változik, ahogyan a benne élő emberek és érzéseik is.