Egzisztencialista modern nők. Tényleg nincs szükségünk férfiakra?

Nők egyre nagyobb hányada élik úgy a mindennapjaikat, hogy mindent meg tudnak oldani férfisegítség nélkül is, remekül élnek egyedül és büszkék arra, hogy ők választanak éttermet, foglalnak asztalt, sőt még a vacsora utána a számlájukat is rendszeresen ők rendezik. Azonban ezek a nők természetesen szintén elvárják a férfiaktól, hogy férfiak legyenek. Pedig semmi csodálkozásra méltó nincs abban, ha mindezek után a kiszemelt férfi később is mindig csak a saját számláját fizeti, és nem segíti alánk a széket, teszem azt még az ajtót sem nyitja ki nekünk.

A mai férfi-női szerepek teljesen megváltoztak. A hagyományos felfogás, miszerint a férfi dolga, hogy pénzt keressen, eltartsa a családját, a nő pedig maradjon otthon, vezesse a háztartást és nevelje a gyerekeket, a mai világban egyáltalán nem tud érvényesülni. Persze ez nem feltétlenül baj. A világ változik, fejlődik. A fejlődés pedig egy szükségszerű jó. A probléma szerintem inkább az, hogy a nők egyre nagyobb hányada élik úgy a mindennapjaikat, hogy mindent meg tudnak oldani férfisegítség nélkül is, remekül élnek egyedül és büszkék arra, hogy ők választanak éttermet, foglalnak asztalt, sőt még a vacsora utána a számlájukat is rendszeresen ők rendezik. Azonban ezek a nők természetesen szintén elvárják a férfiaktól, hogy férfiak legyenek. Pedig semmi csodálkozásra méltó nincs abban, ha mindezek után a kiszemelt férfi később is mindig csak a saját számláját fizeti, és nem segíti alánk a széket, teszem azt még az ajtót sem nyitja ki nekünk. Ha hagyjuk, hogy női mivoltunkból származó gyengédségünk, esendőségünk kerüljön előtérbe, megváltozik a kisugárzásunk, és a férfi, akit az életünkbe vonzzunk vagy a férfi, aki mellett élünk végre igazi férfi lehet. Aki önálló, anyagi és érzelmi biztonságot teremt, erőt és magabiztosságot sugároz. A nő eredendő vágya igazából az, hogy fel tudjon nézni a férfira. Talán mindez úgy hangzik, mintha az mondanám nekünk nőknek elég csak törékeny nőnek lenni és máris boldog párkapcsolatban találjuk magunkat. Nos, ez koránt sem ilyen egyszerű. Szerintem a nőnek kell megtanulni gondozni egy kapcsolatot úgy, hogy rajongjanak érte. Nagyanyáink tudták azt, amit a XXI. századi modern nő elfelejtett. Azt, hogy a férfi vezethető. Valójában mindig a nők irányítanak, persze okosan, úgy, hogy a férfiak észre sem veszik, hogy jégre visszük őket. Egy jó párkapcsolat titka a női játszma. Nyilvánvalóan minden férfi vágyakozó férfi. Ez a természetükből adódik, és ezzel nincs is semmi baj, mert ha egy nő kihasználja nőiességét és okosan él a játszmák adta lehetőségekkel, a meghódítani kívánt férfi olyan mély szenvedéllyel teli szerelmes érzéseket él át, amelyek szinte megbabonázzák. Olyannyira, hogy ha meglát egy csinos nőt az utcán és vágyakozó gondolata támad, már haza gondol. Egy nő feladata, meg kell hagyni, igen nehéz. Felkelteni egy férfi figyelmét, anélkül, hogy felajánlkozásnak tűnne. Könnyedén flörtölni, anélkül, hogy közönségesnek tűnne. Elérhetetlennek látszani, de mégis elérhetőnek lenni. Egy nőnek teret kell adnia a férfinak, hogy segíthessen, hogy bókolhasson, hogy meglephessen, hogy férfi lehessen. Nem vesszük észre, de rengetegszer mi nem hagyjuk, hogy a párunk úgy bánjon velünk, ahogyan azt mi szeretnénk. Próbálkozhat szegény férfi bókolni, és kedves szavakkal illetni, ha a "lélegzetelállító vagy ebben a ruhában" mondatra az első reakciónk az elutasítás, az önócsárlás, a "hagyjál, dagadt vagyok", akkor esélyt sem adunk a párunknak. Egy nőnek a felelőssége rávezetni a férfit, hogy mi az, amivel bókolhat, mivel a férfi agy máshogyan működik, mint a női. Egy férfinak először el kell mondani, hogy ő miben jó, mi az, amihez csak ő ért, ami miatt tiszteljük és felnézünk rá. Majd ez után kell megmutatni neki, hogy emellett mi nők mihez értünk, miben vagyunk utánozhatatlanok. A férfi csak ekkor fogja észrevenni, de ezután majd ő is mondja. Tehát ahelyett, hogy a mindennapokban olyan erős dominanciát sugároznánk, amivel még a legerősebb férfit is elijesztenénk, adjunk lehetőséget magunknak, hogy megéljük legbelső nőiességünket, hogy az az igazi ízig-vérig nők lehessünk, akik eredendően mindannyian vagyunk. A férfiak álma. Aki egyszerre érzékeny és erős, magabiztos és sebezhető. A lényeg -mint az élet minden területén - az arany középút, a megfelelő egyensúly kialakítása.